Közös kockázat, közös siker!

Mit tudhat meg cikkeinkből?

Ön most az Innogrant Innovációs Magazinban található egyik cikket olvassa online formában.

Reményeink szerint azon túl, hogy betekintést nyerhet egy fejlesztéseket támogató innovációs tanácsadó életébe, számos érdekes kalandra is invitáljuk Önt olyan történeteken keresztül, amelyek kihatással lehetnek az Ön következő fejlesztésére is.

Esetleg pozitív irányba billentve a mérleget, amelyiknek egyik serpenyőjében a sikeres új termék, míg a másikban egy újabb tucatáru szerepel.

Mindezek mellett pedig szeretnénk Önt megismertetni jónéhány olyan módszerrel és fogalommal is, amelyeket eddig esetleg csak rövidítésben látott, és talán kicsit félt is bárkitől megkérdezni. „Elnézést, nekem mekkora a TRL-em?” vagy „Nem baj, ha gőzöm sincs róla, hogy jó-e, ha kicsi az MVP-m SOM-ja?”. Ezekre és hasonló kérdésekre is igyekszünk Önnek választ adni a kiadványban, de akkor sincs gond, ha maradna még kérdése. Igyekszünk mindre válaszolni, akár személyesen is.

Kellemes időtöltést kívánunk!

Hogyan egyeztetjük a közös kockázatú együttműködés kereteit?

A külső finanszírozási források bevonásakor az ideális állapot az, amikor a fejlesztés már előrehaladott állapotban van, akár egy deszkamodell, akár egy prototípus formájában, és talán már a hasznosítás módjáról is elgondolkodott a fejlesztő cég. Sajnos előfordul azonban, hogy – korábbi működő vagy piacon látott megoldások alapján – egy ötletből kell kiindulni.

Nos, ötleteket senki sem támogat szívesen.

Viszont van egy nem túl szerencsés kiskapu a legtöbb hazai pályázati támogatási konstrukcióban. Senki sem kéri (ahogy nemzetközi konstrukciókban igen), hogy a fejlesztés jelenlegi státusza a piachoz közel, de legalábbis ne túl távol legyen. Azaz, hogy már látható legyen bármi kézzelfogható eredmény egy szinopszison túl. Ennek megfelelően a magyar fejlesztők igen kreatívak lévén hamar felfedezték, hogy egy-egy bedobott ötletre is lehet szerezni egy kalap pénzt. Ezzel persze magukat is becsapják a fejlesztők, hiszen, ha már az ötletre megérkezett a támogatás, nem olyan nagy baj, ha a végeredmény nem lesz az előzetes elképzeléseknek megfelelő, így a piac várható reakciója az „új innovatív termékre” sem lesz olyan kirobbanóan örömteli.

Egyúttal viszont becsapják a támogató hatóságot is és nem utolsó sorban a tanácsadó partnert, hiszen ezek a szereplők a „világújdonság” ígéretére kapcsolódtak be a munkába vagy éppenséggel ítélték oda a támogatást. A baj akkor kezdődik, amikor a részletes fejlesztési terv kidolgozásánál a partner jelzi, hogy „írjatok be valami hangzatosat” alkalmazott kutatás gyanánt. Ezen a ponton a tanácsadó mégis belevághat, vagy elmenekülhet, de jó választása már
nincs. Ha belevág, akkor a projekttervben rögzíti a hangzatos fejlesztési tevékenységet, és reméli, hogy a fejlesztő – az elnyert támogatás felelősségét érezve – meg is fogja valósítani. Ha elmenekül, akkor viszont üres kézzel távozik, hiszen a részéről nem került átadásra olyan teljesítési anyag, ami alapján a tanácsadói
díjra jogosult lenne, főként, ha közös kockázati modellben dolgozott a partnerrel. Azaz csak támogatott projekt esetén lenne jogosult (a kockázati prémiummal növelt) díjazásra.

Menet közben ezért a legtöbben előre menekülnek, és legkésőbb a támogatási szerződés (TSZ) megkötésekor falhoz állítják a partnert, hogy az első TSZ módosítással lesznek kedvesek az időközben valósan átgondolt fejlesztés projekttervéhez illeszteni a pályázati (hangzatos) munkatervet. Ettől persze a támogató hatóságnak is kinyílhat a bicska a zsebében, hiszen ők a hangzatos munkatervre adták a támogatást, nem káposztaültetésre, de ez felemás helyzet, hiszen ők maguk (a támogató hatóság) éppen nem tettek előzetesen semmilyen kísérletet, hogy a fejlesztési ötlet valószerűségéről meggyőződjenek, ne adj’ isten egy minimum fejlesztési szintet előírjanak.

Sajnos a korábbi időszakban mi is kénytelenek voltunk nyelni a keserű pirulát, amit vissza- vagy előre menekülés
közben írt fel kezelőorvosunk, de szerencsére közben meg is találtuk a megfelelő megoldást:

minden közös kockázatú együttműködés előtt egyeztetjük a fejlesztés és az üzleti hasznosítás kereteit,

így minimalizálva a „hangzatos munkaterv” kockázatát, másrészt átalakítottuk az üzleti modellünket úgy, hogy előkészítési előleget kérünk be a partnertől, aminek révén a pénzügyi kockázatot is csökkenthetjük, valamint a fejlesztő is komolyabban veszi az előkészítési szakaszt, hiszen már pénzt áldoz rá (még ha minimálisat is). Ugyan nemzetközi sztenderdek alapján itthon is kezd elterjedni az a modell, hogy a teljes díjat előre bekéri a tanácsadó partner, mi úgy véljük, hogy bár ez valóban eliminálná a pénzügyi kockázatot, és jelentősen csökkentené az adminisztrációs terheket (pl. bíróságra rohangálni a nemfizető partnerek után), a cégünk alapfilozófiája, hogy értékelven működünk, ennek megfelelően olyan díjazást nem veszünk fel, amiért még egy percet sem dolgoztunk meg.

Olvasta már
magazinunkat?

Adja meg email címét, és elektronikus formában elküldjük Önnek!

Email címe megadásával és az űrlap kitöltésével Ön hozzájárul ahhoz, hogy email címét az Innogrant Magazin kiküldése céljából kezeljük.

Válaszolunk kérdéseire.
Bármikor.

Forduljon hozzánk bizalommal! Szakértő tanácsadó kollégáink a lehető leghamarabb igyekeznek válaszolni Önnek.

Vagy írja le üzenetben kérdéseit!